Winbox ...a szavak diadala

Nap mint nap azzal szembesülök, hogy  mindenki  szép és okos, meg persze rendkívül sportos,   csodálatos ételeket meg sütiket készít feszt és minta családban él, rózsaszín fellegeken lubickol otthon folyton, miközben a házi kedvenc a kolbászból szőtt kerítést majszolja… 

Én  eközben hatalmas defekttel lézengek a világban… Mindennapos tevékenységeim a konyhában nem mindig váltják be a hozzájuk fűzött reményeket… a felfújtakra gyakran hat a gravitáció meg a koksz  is hagy látható jeleket  olykor a sülteken… Nem töltök naponta órákat konditermekben, így testem nem duzzad bronzosított izomkötegektől, és derékig érő ondolált hajfürtjeimet sem libbenti meg a szellő a futógépen. Bár, itt meg kell említenem: futásban nagyon jó vagyok. Rendkívüli a kitartásom és a tehetségem ebben a manapság oly divatos  sportban. Remekül futok pl. a pénzem után és időnként, a gondjaim elől is . 🙂    

Gyermeki lelkesedéssel kezdek neki mindennek , ötletelek egyfolytában…majd később az elképzelés egyre szürreálisabb képeket rajzol a fejemben, futurisztikus elemekkel tarkítva… és ráébredek, hogy megint vakvágányon van az idea. Hibázok, de beismerem és vállalom.  Mert az ember a tökéletlenségeivel együtt  tökéletes.

Kedves Látogató!

Amennyiben van véleményed az olvasottakkal, vagy akár annak stílusával kapcsolatban, ne hezitálj! Ragadj klaviatúrát rögvest és tudasd velem! Örömömre szolgálna! 

(Ja!! Ha tetszett, nem orrolok meg, ha ezt másokkal is megosztod! 🙂 )

A kapcsolatok egy idő után –csaknem törvényszerűen – a kiinduló tökéletesen kerek állapotból lapossá avanzsálódnak…néha még „amorf” formákat (újabban ezt a kifejezést sokat használom 🙂 )  is öltenek magukra.  Nem tudom, hogy a mindennapok monotonitása, megszokás… a sokasodó gondok vagy egyszerűen a „biztos státusz” eredményezi a változást…de egyszercsak megjelenik életünkben. A felismerés sokszor elhúzódik az önmagunk áltatása, a fiktív magyarázatok kreálása közepette…, hogy minden rendben  velünk, miközben az elfojtott vágyak , érzések,  halomban állnak lelkünket megbéklyózva .  Aztán felismerjük, s azt  mondjuk, elveszett a varázs…
Mondják… a „varázslat” bennünk van –hogy ezzel az „elcsépelt” szófordulattal éljek-…de ha ez az elmélet igaz, akkor abban biztos vagyok, hogy csak mi, önállóan tudjuk azt elveszíteni és megtalálni is. A varázs tehát meglelhető állapot…kivéve, ha  azt egy „atomtámadás” irtotta ki  belőlünk egy rossz választás eredményeképpen. Akkor, ahogy Popper Péter mondaná : „ne keresgéljünk a romok között” többé!
Nos… akinek aktuális, keressen „varázslatot”  vagy legyen varázs(ló)!

Kedves Látogató!

Amennyiben van véleményed az olvasottakkal, vagy akár annak stílusával kapcsolatban, ne hezitálj! Ragadj klaviatúrát rögvest és tudasd velem! Örömömre szolgálna! 

(Ja!! Ha tetszett, nem orrolok meg, ha ezt másokkal is megosztod! 🙂 )

Az jutott eszembe (pedig nem is ezt akartam gondolni!! :)) ) a férfi-női kapcsolatokat vizsgálva, hogy amennyiben a szexust kivonjuk a „képletből” , egészen remek barátokra lelhetünk, ismerhetünk fel  az ellenkező nem képviselői között.  Olyan emberekre bukkanhatunk, akik érdeklődése, stílusa , humora,  gondolatai nagyban hasonlatosak a miénkhez. Örök kérdés (a “fészbukon” elburjánzó idézetek “virágzása” -csak, hogy képzavarral éljek-  óta mindenképpen) : Létezik-e barátság nő és férfi között?!

A kérdésre adott rövid válasz -amely természetesen  tudományos alapokon nyugszik- : Persze!

Nem kell  mást tennünk, nők és férfiak!! …csak elvonatkoztatni  páros szerveinktől , kiiktatni hormonjainkat és máris bonyodalommentesen élhetjük életünket! A módszer még fejlesztés alatt… így szívesen fogadom az ötleteket az „iktatási” ceremónia sikeres megrendezése érdekében!

Igazságtalan és szánalmas emberi magatartás, ha valakit a politikai nézetei vagy egyéb személyes ellentét okán mozdítanak el munkahelyéről. Idealista megközelítés, tudom…hogy  ilyen nem történhetne meg senkivel , aki ugyan jól végzi feladatát, csak nem hajlandó uniformizálódni . Egyre inkább azt tapasztalom, hogy az egyéni gondolatokkal, sajátos életszemlélettel bíró emberek perifériára szorulnak. Már 3 éves kortól megkezdődik az emberi agy sablonosítása című tréning , ami a „szocializálódás” elnevezés alatt futó „program” része.  A „szárnyak” nyesegetése elkezdődik és a tanulmányok befejezésével szerencsés esetben maradnak még „kóbor tollak” a határozott , erős jellemmel felvértezett embereken. …csak már igazán repülni nem tudnak többé!

Életünk egyik alappillére a kommunikáció, amely túl azon, hogy a létfenntartásunkhoz szükséges klf. „dolgok”  megszerzését (pl. női/férfi egyed, üvegcipellő/gumiabroncs) egyszerűbbé teszti, meglehetősen össze is tudja kuszálni  a bennünk leledző érzelem-gombolyagot. A „gubanc” mérete mindig függ attól, hogy a megszerzett információt -ki, – milyen stílusban és milyen szándékkal tárja elénk.

Az a tapasztalatom, hogy az érzelmi intelligencia mára már kihalóban van a XXI. századi Homo sapiensnél. Az evolúciós fejlődésben, a technikai kütyük „csúcsrajáratása” közben az EQ valahogyan elcsökevényesedett és csak nyomokban lelhető fel  az embereknél (csak úgy, mint fehér lisztben a pekándió). Meggyőződésem, hogy neandervölgyi elődeinknél nem volt mindennapos az ármánykodás, a rosszindulat és nagyobb együttérzést tanúsítottak a tagok, ha egy muflon farpofájáért vívott családi „vitában”  véletlenül meglódult a  furkósbot és egyikük kobakját suhintotta kedvesen. Akkor tisztán ment a csatározás, nem úgy, mint napjainkban. Ma az emberek egy bizonyos szegmense szándékos kártevő. EQ-hiányából adódóan, vagdalkozik kifejezésekkel, akarattal bánt , bírál , demagóg módon hirdeti fals elképzeléseit , persze mindezt nem egyenes jellemmel, szemtől-szembe teszi.

Azt, hogy mi készteti erre ezeket az egyedeket, rejtély számomra!? Nem tudok kellő magyarázattal szolgálni a jelenségre. Annyi bizonyos azonban, hogy a lélek/elme olyan mértékű torzulásáról beszélhetünk, amely kezelendő.  Ezért arra kérek minden jóérzésű embert, nézze el ezt a szegény eltévelyedetteknek! Nem tudják, mit cselekszenek.

Amennyiben van véleményed, esetleg tapasztalatod a jelenséggel kapcsolatban, szívesen olvasnám! Bátran ragadj klaviatúrát és vesd papírra!