A kapcsolatok egy idő után –csaknem törvényszerűen – a kiinduló tökéletesen kerek állapotból lapossá avanzsálódnak…néha még „amorf” formákat (újabban ezt a kifejezést sokat használom 🙂 ) is öltenek magukra. Nem tudom, hogy a mindennapok monotonitása, megszokás… a sokasodó gondok vagy egyszerűen a „biztos státusz” eredményezi a változást…de egyszercsak megjelenik életünkben. A felismerés sokszor elhúzódik az önmagunk áltatása, a fiktív magyarázatok kreálása közepette…, hogy minden rendben velünk, miközben az elfojtott vágyak , érzések, halomban állnak lelkünket megbéklyózva . Aztán felismerjük, s azt mondjuk, elveszett a varázs…
Mondják… a „varázslat” bennünk van –hogy ezzel az „elcsépelt” szófordulattal éljek-…de ha ez az elmélet igaz, akkor abban biztos vagyok, hogy csak mi, önállóan tudjuk azt elveszíteni és megtalálni is. A varázs tehát meglelhető állapot…kivéve, ha azt egy „atomtámadás” irtotta ki belőlünk egy rossz választás eredményeképpen. Akkor, ahogy Popper Péter mondaná : „ne keresgéljünk a romok között” többé!
Nos… akinek aktuális, keressen „varázslatot” vagy legyen varázs(ló)!
Kedves Látogató!
Amennyiben van véleményed az olvasottakkal, vagy akár annak stílusával kapcsolatban, ne hezitálj! Ragadj klaviatúrát rögvest és tudasd velem! Örömömre szolgálna!
(Ja!! Ha tetszett, nem orrolok meg, ha ezt másokkal is megosztod! 🙂 )
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: