Nap mint nap azzal szembesülök, hogy mindenki szép és okos, meg persze rendkívül sportos, csodálatos ételeket meg sütiket készít feszt és minta családban él, rózsaszín fellegeken lubickol otthon folyton, miközben a házi kedvenc a kolbászból szőtt kerítést majszolja…
Én eközben hatalmas defekttel lézengek a világban… Mindennapos tevékenységeim a konyhában nem mindig váltják be a hozzájuk fűzött reményeket… a felfújtakra gyakran hat a gravitáció meg a koksz is hagy látható jeleket olykor a sülteken… Nem töltök naponta órákat konditermekben, így testem nem duzzad bronzosított izomkötegektől, és derékig érő ondolált hajfürtjeimet sem libbenti meg a szellő a futógépen. Bár, itt meg kell említenem: futásban nagyon jó vagyok. Rendkívüli a kitartásom és a tehetségem ebben a manapság oly divatos sportban. Remekül futok pl. a pénzem után és időnként, a gondjaim elől is . 🙂
Gyermeki lelkesedéssel kezdek neki mindennek , ötletelek egyfolytában…majd később az elképzelés egyre szürreálisabb képeket rajzol a fejemben, futurisztikus elemekkel tarkítva… és ráébredek, hogy megint vakvágányon van az idea. Hibázok, de beismerem és vállalom. Mert az ember a tökéletlenségeivel együtt tökéletes.
Kedves Látogató!
Amennyiben van véleményed az olvasottakkal, vagy akár annak stílusával kapcsolatban, ne hezitálj! Ragadj klaviatúrát rögvest és tudasd velem! Örömömre szolgálna!
(Ja!! Ha tetszett, nem orrolok meg, ha ezt másokkal is megosztod! 🙂 )
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: